A lányok abban a pillanatban nem álltak szóba vele, amikor megtudták, hogy keresztény.

Nem sértegették. Nem támadták. Egyszerűen elhallgattak.

Az ő világában a hitről nem beszélnek nyíltan.

Sok fiatal abban a nyomásban nő fel, hogy egy másik utat kövessen – olyat, amelyet a félelem, a bűnözés és a könnyű pénz formál.

Karla is érezte ezt. Maradhatott volna csendben. Beolvadhatott volna. Elkerülhette volna az elutasítást.

Ehelyett imádkozott. „Arra kértem Istent, hogy töltsön be, tegyen erőssé, hogy továbbra is beszélhessek róla.”

Isten másképp válaszolt, mint ahogy várta: egy új lehetőséggel.

Az édesapja egy másik lánycsapat edzője lett, és Karla csatlakozott hozzá.

Ezúttal nem rejtőzött el. Úgy döntött, közel megy a többiekhez. Meghallgatja őket. Először barátságokat épít.

Edzésről edzésre valami elkezdett változni.

Ugyanolyan lányok, akik korábban tudomást sem vettek róla, elkezdték megnyitni a szívüket. A csendet beszélgetések váltották fel, a távolságot bizalom.

Karla rádöbbent valamire: az a hely, ahol egykor elutasítást érzett, egyben a missziós területe is.

Ma más céllal áll a pályán. Nem csak azért, hogy játsszon, hanem hogy reményt vigyen.

És lépésről lépésre, a foci által segít más fiataloknak felfedezni egy új életutat.

Miközben milliók tekintenek a világbajnokságra, Karla lehetőséget lát a reménység közvetítésére. „Most, hogy a világ Mexikóra figyel, erősítenünk kell imáinkat: a családokért, a misszionáriusokért és azokért, akik még nem ismerik Jézust, hogy Isten ébressze fel a szívüket.”

Imádkozzunk Karláért és a hozzá hasonló fiatalokért! Legyen bátorságuk szilárdan kitartani a hitükben, és legyenek világosság a sötétség helyein.