A nigériai keresztények válságos helyzetben

Kritikus helyzet
Nigéria északnyugati részén, különösen Kaduna és Katsina államokban a keresztényeket elűzik otthonukból, elrabolják és meggyilkolják őket. Ennek következtében több ezer hívő került válságos helyzetbe. Helyi munkatársaink 5.400 menekült keresztény családról tudnak, akiknek sürgősen szükségük van alapvető élelemre, traumakezelésre és hosszú távú támogatásra. Sabina családja is köztük van.

2026. április 10, vasárnap a legtöbbünk számára átlagos nap volt. Sabina David nigériai keresztény anya számára azonban aznap az élete örökre megváltozott. Miközben ő és családja Kaduna állambeli otthonukban aludt, éjfélkor fulani fegyveresek törtek rájuk, és elrabolták a házban tartózkodó mind a 12 embert. Sabina gyilkosságnak, verésnek, megaláztatásnak és éheztetésnek volt a tanúja. Nemrég megosztotta történetét az Open Doors helyi munkatársaival, és imádságot kért Krisztus követőitől. „Isten adott erőt ahhoz, hogy ma elmesélhessem történetemet” – mondja.

Részletesen elmesélte nekünk az eseményeket (amelyek közül néhány túl szörnyű ahhoz, hogy megosszuk), kezdve azzal a borzalmas úttal, amelyet aznap éjjel a fegyveresek táboráig kellett megtennünk. „A bozótban gyalogoltunk, és még mielőtt elértük volna rejtekhelyüket, néhányunkat megölték” – emlékszik vissza Sabina. „Amikor kora reggel megérkeztünk, elkezdtek minket verni.”

Másnap a fegyveresek hét nőt választottak ki, hogy azok verjék Bulust, Sabina férjét. Sabina könyörgött nekik, hogy hagyják abba, de erre olyan súlyosan megverték, hogy elájult. „Felébredve láttam, hogy a férjem láncra verve fekszik a földön” – meséli. „Úgy láncoltak meg minket, mint a rabszolgákat.”

Másnap folytatódott a verés, a fegyveresek ugyanis ismét arra kényszerítették a nőket, hogy bántalmazzák a férjét. Április 12-én, kedden délután Bulus belehalt sérüléseibe. „Elvitték a holttestét, és a folyóba dobták, mint egy kutyáét” – meséli Sabina, felidézve a fájdalmas jelenetet.

A fegyveresek következő lépése a megalázás volt. „Lejátszottak egy MP3-fájlt, és kényszerítettek, hogy táncoljak előttük” – mondja Sabina. „Miközben táncoltam, verték a fejemet, miközben a férjemet gyászoltam.” Bulus nem az utolsó családtag volt, akit Sabina a fogságban elveszített. A fegyveresek meggyilkolták két fiát is. „A fiúkat ugyanazon a helyen ölték meg, ahol a férjem holttestét is kidobták” – mondja. „Rengeteg szörnyűséget kellett átélnem az emberrablók rejtekhelyén. A szemem láttára ölték meg férjemet; a gyermekeimet is megölték. Rabszolgaként láncoltak meg, étel és víz nélkül.”

„Mert Isten gyermekei vagyunk”
2026 első fele végzetes volt Isten északnyugat-nigériai népe számára. Az év azzal kezdődött, hogy Kaduna államban 177 templomba járót raboltak el, és minden hónapban folytatódtak az erőszakos cselekmények és gyilkosságok, többek között márciusban Kaduna államban egy keresztény esküvőn 13 embert meggyilkoltak, és 28-at elraboltak.

Sabina úgy véli, hogy Jézusba vetett hite volt az oka annak, hogy őt és családját elrabolták és ilyen brutálisan bántak velük. Bulus nem volt lelkész, de ő és családja részt vett a gyülekezet életében. „Mert valljuk, hogy Isten gyermekei vagyunk: ez az oka annak, hogy ilyen kihívásokkal kell szembenéznünk” – mondja.

Nehézségek és remény
Isten kegyelméből Sabinának és egy másik nőnek sikerült megszöknie a fogságból. Visszatért otthonába négy megmaradt gyermekéhez. Most özvegy és egyedülálló szülő, aki megpróbál gondoskodni gyermekeiről egy olyan térségben, ahol a bizonytalanság és a lehetséges támadások állandó fenyegetést jelentenek. „Azt szeretném, ha Krisztusban hívő testvéreink a világ minden táján tudnák, hogy nem élvezhetjük a békét” – osztja meg Sabina. „És szükségünk van arra, hogy imáitokkal segítsetek nekünk.”

Bár az élet továbbra is nehéz, ő és több ezer hívő egész Fekete-Afrikában továbbra is Istenre támaszkodik. Továbbra is benne reménykednek. „A történtek miatt már a halálra számítottam” – mondja –, „de Isten átformálta a szívemet. Megvigasztalt és megerősített. És erőt adott ahhoz, hogy ma elmesélhessem történetemet.”

Sabina megosztja azt a dalt, amelyet a fogságban énekelt magának:
„Ó, Krisztus, itt vagyok, elveszve jövök hozzád. Nincs senki, aki megmentene. Nincs segítőm, csak te egyedül. Itt vagyok, Uram, itt vagyok. Ó, Krisztus, itt vagyok. A bűn terhével jöttem, vedd el tőlem, tisztíts meg. Nem hoztam váltságdíjat; láttam véredet. Irgalmazz nekem, és fogadj be. Itt vagyok, Uram, itt vagyok. Ó, Krisztus, itt vagyok. A bűn terhével jöttem. Vedd el, tisztíts meg. Megváltásom beteljesedett; a véred megváltott engem. Most a szolgád vagyok, örökre a tiéd vagyok. Itt vagyok, Uram, itt vagyok. Ó, Krisztus, itt vagyok. A bűn terhével jöttem, vedd el, tisztíts meg.”
Ma is énekli ezt az éneket, ahogy a tragédia és a remény közt él.
***
Isten népeként lehetőségünk van belépni olyan egyházi vezetők és hívők életébe, mint Sabina. Kiállhatunk az egyház mellett, és tudathatjuk, hogy nem feledkeztünk meg róluk. Pál apostol erre emlékeztet bennünket: „Ha Krisztus testének egy tagja szenved, vele együtt minden tag szenved” (1Kor 12,26).

Sabina azt kéri, imádkozzunk vele együtt:
• „Imádkozzatok értünk, hogy a Mindenható Isten erőt adjon nekünk, hogy gyógyult szívvel maradhassunk meg hitünkben. Imádkozzatok, hogy Isten meggyógyítsa a szívemet.”
• „Imádkozzatok Maruért, a falunkért és a fulani fegyveresek fenyegette többi faluért. Isten állítsa helyre a békét falvainkban, hogy mindannyian békében élhessünk.”
• „Imádkozzatok, hogy Isten állítsa helyre országunkat.”
Imádkozzunk név szerint is Nigéria elnökéért, Bola Ahmed Tinubuért. Kérjük Istent, adjon neki bölcsességet és bátorságot, hogy megvédje az ország polgárait.”

Képaláírás: Sabina David – északnyugat Nigéria