14 világbajnoki csapat és 14 keresztényüldöző ország (2. rész)

Az előző blog folytatása, amely a következő link segítségével tekinthető meg:

Kongói Demokratikus Köztársaság (29. helyezett)

Az ország keleti részén a keresztények súlyos üldözéssel néznek szembe erőszakos összecsapások közepette. Az ADF (Allied Democratic Forces, Szövetséges Demokratikus Erők: az Iszlám Államhoz köthető szélsőséges katonai alakulat) a keresztény közösségeket
mészárlásokkal, emberrablással és templomrombolással fenyegeti. A túlélők beszámolói szerint a rémtettek célja a kereszténység teljes felszámolása.

Mexikó (30. helyezett)

Mexikó az egyike a 2026-os világbajnokságnak otthont adó országoknak. Ám Mexikó egyes részein Jézus követésének komoly ára van. A mindent behálózó bűnözés sok keresztényt tart félelemben, különösen ha azok bátran szembeszállnak. A hatóságok erőfeszítései
a kérdés megoldására nagyrészt hatástalanok, a bántalmazott keresztényeket védelem és jogorvoslat nélkül hagyják. A bűnszervezetek sok helyen büntetlenül működnek, gyakran beépülnek a helyi hatóságokba, vagy átveszik azok helyét. Az üldözés kihat azokra
a keresztényekre is, akik őslakosok közt élnek.

Marokkó (23. helyezett)

Marokkó szigorú iszlám hagyományt őriz, noha egyre inkább nyugati hatás alatt áll. Ez megnehezíti Jézus követését, különösen a fiatalok számára. A legnagyobb nehézség mind a marokkói, mind a külföldi keresztények számára, hogy a „muszlim hit megingatása”
törvénybe ütközik. Vagyis a hitről való bármilyen beszélgetés kockázatos, és letartóztatást von maga után. A hívőkre nagy nyomás nehezedik, hogy megtagadják hitüket, ezt olykor elszigeteléssel és erőszakkal kényszerítik ki. Az áttértek elveszthetik állásukat.

Szaúd-Arábia (13. helyezett)

Szaúd-Arábia elnyerte a 2034-es világbajnokság rendezési jogát, ami máris jelentős visszhangot váltott ki az ország emberi jogi helyzete miatt. Az emberi jogok közül Szaúd-Arábia nem teszi lehetővé a szabad vallásgyakorlást. A nacionalizmus és az iszlám
össze van fonódva Szaúd-Arábiában. Minden szaúdi állampolgárra muszlimként tekintenek, és az iszlám elvei és szent iratai határozzák meg a kormány működését. Az iszlámról áttérés halálos ítélettel ér fel, bár nem tudunk kivégzésekről az utóbbi időben.
A nyilvános gyülekezetek tiltottak, az áttérteknek titokban kell tartani hitüket. Ellenkező esetben családjuk és közösségük részéről kiközösítéssel és bántalmazással számolhatnak.

Törökország (41. helyezett)

Törökországban az üldözés mozgatórugója mindig az, hogy aki török, az muszlim is. Gyakran tekintenek a család és nemzet meggyalázójaként és árulójaként azokra, akik nyilvánosan más vallást gyakorolnak, különösen ha az iszlámról tértek át. Ez kirekesztést
eredményez. Az iszlámról áttértek zaklatásnak, elutasításnak és erőszakos fenyegetéseknek vannak kitéve családtagjaik és a szélsőséges iszlám csoportok részéről is. Sokan kényszerülnek hitük eltitkolására és kettős életre. Mások viszont bátran és nyíltan
vállalják hitüket, ami a török egyház és a török társadalom sokszínűségét igazolja.

Tunézia (31. helyezett)

Tunéziában a keresztények a hatóságok fokozott felügyelete alatt állnak. A megfigyelés alatt álló híveket letartóztathatják, vallathatják, és házkutatások áldozatai lehetnek. Most először tartóztattak le a hatóságok példátlan módon külföldi keresztényeket.
Az ellenséges légkör miatt a tunéziai áttértek kénytelenek titkolni hitüket. Az is elszigeteltséghez vezet, hogy nem tudnak istentiszteletre összegyűlni, és egymást támogatni.

Üzbegisztán (25. helyezett)

Üzbegisztán szekuláris állam, mégis rendkívüli nehézségekkel jár a csekély keresztény közösség számára, ha meg szeretnék osztani hitüket. A gyülekezetek működését szigorú és betarthatatlan szabályok korlátozzák. Amennyiben nem tartják be a kormány előírásait,
rajtaütésekkel, letartóztatásokkal, fenyegetésekkel és komoly bírságokkal számolhatnak. Az iszlámról való áttérés a családdal és közösséggel való komoly szembenállásnak számít.